A bürokrácia parazita, Bürokrácia parazita

Az új osztály Trockij már a harmincas évek derekán elõrevetíti a lehetõséget, hogy a sztálini bürokrácia, ez a "társadalomtól elidegenedett, ámde azon élõsködõ kaszt", az állami tulajdont és saját politikai privilégiumait egy kedvezõ szituációban könnyedén örökölhetõvé teheti leszármazottai számára.

A bürokrácia parazita

Trockij a folyamat két verzióját is elképzelte: ha a szovjethatalom összeomlana, s egy azonnali, "teljes burzsoá restauráció" következne be, a hazatérõ emigránsok, valamint az országba a bürokrácia parazita nyomban beáramló idegen tõke képviselõi sok szolgálatkész embert találnának maguknak e kasztból: állami hivatalnokokat, vezetõ szakembereket, vállalati igazgatókat és persze pártfunkcionáriusokat.

A totális kapitalista restauráció a sztálini apparátust összeomlasztaná ugyan, ám jóval kevesebb bürokratát mozdítana el a helyébõl, a bürokrácia parazita egy "valódi szociális forradalom", ami magával a kaszttal számolna le. Mi több, a funkcionáriusok fontos részét képeznék az új burzsoáziának. De elképzelhetõ az is - ez a második verzió - hogy nem következik be azonnal a teljes restauráció, hanem létrejön egy sajátos átmenet. Ekkor a bürokrácia az állam élén maradna, s maga kezdeményezné a tulajdonviszonyok átalakítását - természetesen saját javára.

A szocialista bürokrata és menedzser hamar fölismerné, hogy "már nem elég trösztigazgatónak lenni, részvényessé is kell válni. Bár Orwell másik nagy művében a következõket írja: "A Párt nem osztály a szó régi értelmében. Nem törekszik a hatalomnak saját gyermekei számára való átadására", merthogy: "Az oligarchikus uralom lényege nem az apáról fiúra öröklés, hanem egy bizonyos világnézetnek s egy bizonyos életmódnak a maradandósága, amelyet a halott az élõre kényszerít.

Egy uralkodó csoport uralkodó csoport lesz mindaddig, amíg ki tudja jelölni jogutódait.

Aranka (növénynemzetség) – Wikipédia, A bürokrácia parazita

A Párt nem vérének, hanem önmagának örökletessé tételével törõdik. Nem fontos, hogy ki gyakorolja a hatalmat, feltéve, hogy a hierarchikus struktúra mindig ugyanaz marad. Késõbb, a sztálinista társadalomszerkezet kritikája kapcsán hasonló eredményre jutott Milovan Gyilasz, Tito egykori legközvetlenebb munkatársa is. Mindez persze logikusan következett abból, hogy a sztálini bürokrácia azonosította magát az állammal, s ezen keresztül a társadalommal.

S mivel a a bürokrácia parazita állami tulajdonba kerültek, az állam viszont a bürokrácia kezére jutott, így magától értetõdõen az állami vagyon a bürokrácia egyfajta kollektív tulajdonává vált. Trockij jól látta azt is, hogy miközben ez a privilegizált, parazita kaszt a pártállami idõszakban eltitkolja jövedelmét, sõt, még saját létét is tagadja, közben egyre-másra veszi föl a burzsoá szokásokat. Szemmel láthatólag sok mindenben hasonlít más olyan országok bürokrata elitjéhez, ahol az "államkapitalizmus" valamilyen formája megvalósult - leginkább a fasiszta bürokráciához.

Ám amíg a fasiszták hatalomra kerülésük után a bürokrácia parazita és egyéb személyes kapcsolat révén egyesültek az érintetlen nagyburzsoáziával, addig a Szovjetunióban ahogyan késõbb a többi szocialista országban is e kaszt az egyedüli hatalmi-gazdasági tényezõvé vált, hiszen a korábbi tulajdonosokat - a nemzeti burzsoáziát - likvidálták.

Innen pedig már csak egy hogyan lehet megelőzni a férgeket emberektől az állami vagyon teljes kisajátítása, annak újbóli magántulajdonba vétele.

Aranka (növénynemzetség) – Wikipédia

Mindehhez persze némi malíciával hozzátehetjük, hogy Trockij ugyan éles szemmel látta, mi következik abból, ha a bürokrácia "az állam mi vagyunk" elvét vallja, ám hithű bolsevikként odáig már nem jutott, hogy mindez talán automatikusan következik az "élcsapat" elvébõl, illetõleg a bolsevik forradalom természetébõl.

De ez már más kérdés. Az es esztendõt követõen Kelet-Európa országaiban az állami tulajdon a "nép vagyona"rekordidõ alatt került egy viszonylag szűk tulajdonosi réteg birtokába - méghozzá igen olcsón.

ektoparaziták és helminták

Magyarországon az ún. Õk bontották le fölülrõl az avítt államszocialista struktúrát, a humán-társadalomtudományi értelmiség, és persze a véleményformálók: a közszereplõ szakértõk és újságírók erkölcsi-ideológiai segedelmével. A technokraták zömmel az állampárt reformszárnyát és annak gazdasági holdudvarát alkották, jó részük a pártapparátus tisztségviselõibõl, a bürokrácia parazita a szocialista nagyvállalatok menedzsereibõl tevõdött össze. Ehhez tudni kell, hogy a nyolcvanas években a szocialista nagyvállalat igazgatója volt az igazi fõnök, mivel a korábbi gyakorlattól eltérõen az állam ekkor már nem szólt bele magába az üzletbe.

A késõ szocialista állam tulajdonosnak gyenge volt, így a menedzser egyre inkább fölszabadult, létrejött egy sajátos késõszocialista "kvázimenedzseri kapitalizmus".

Ezek a szocialista menedzserek, valamint az említett, velük szövetséges kutató- és véleményformáló értelmiség "pozícióban lévõ", fölsõ rétege alkották az új gazdasági-hatalmi elitet, melynek jelentõs része aztán vagy tulajdonhoz jutott a magánosított vállalatoknál, vagy menedzseri pozícióhoz az állami tulajdonban maradtaknál.

Az ún. A szocialista menedzserek az ban hozott gazdasági társaságokról szóló törvény, majd az Az így született társaságok a részvényeket és üzletrészeket eladták, vagyis a társaságok alapítása révén az adott vállalat a bürokrácia parazita vagy egészben nagyon rövid idõ alatt magántulajdonba került.

a testet tisztító emberi paraziták

A privatizáció "ideológiája", mint ma is, az "elavult technológia" és a "veszteségesség" volt, bár talán mondani sem kell, hogy a valóban veszteséges és elavult cégek mellett privatizálták a jobb gyárakat és nyereségesebb tevékenységeket is.

Sõt ezeket inkább és elõszeretettel.

Aranka (növénynemzetség)

Ráadásul az állami vagyont a legtöbb esetben áron alul: valós üzleti értéke - sõt gyakorta névértéke - alatt, akárcsak a részvényeket. Az érték nélkül nyilvántartott ingatlanokat pedig fölértékelés nélkül vitték be ezekbe a gazdasági társaságokba. A spontán privatizáció törvényi szabályozása rendkívül kedvezõ módon tette lehetõvé a magánosítást: a vevõ kiválasztását és a feltételek részletes szabályozását teljes egészében a menedzsmentre bízták.

Tartalomjegyzék A náci korszak áldozatai: a náci faji ideológia Az új osztály Trockij már a harmincas évek derekán elõrevetíti a lehetõséget, hogy a sztálini bürokrácia, ez a "társadalomtól elidegenedett, ámde azon élõsködõ kaszt", az állami tulajdont és saját politikai privilégiumait egy kedvezõ szituációban könnyedén örökölhetõvé teheti leszármazottai számára.

Így magától értetõdõen azoknak jutott a koncból, akik tagjai voltak a menedzsmentnek, vagy legalábbis velük azonos klientúrához az állampárthoz tartoztak. Aztán jött a külföldi tõke is: olcsón fölvásárolták a fix piaccal rendelkezõ monopolvállalatokat, majd bezárták azok gyárait, üzemeit, s ezzel végeztek is a konkurenciával. A munkások az utcára kerültek, az áron alul eladott munkásszállók lakói jórészt hajléktalanokká váltak.

A tényleges rendszerváltás tehát "fölülrõl" és "belül" zajlott le - azaz a Trockij által vizionált "burzsoá restauráció" második változatáról beszélhetünk - és így az államszocialista elitnek s ezen belül is természetesen fõként a gazdasági elitnek zömében sikerült túlélni a változásokat, sõt reprodukálnia magát. Rendszerváltás történt hatalomváltás nélkül, s a korábbi hatalmi elit - leszámítva néhány elaggott, alkalmazkodásra képtelen, vagy "parasztáldozatként" odadobott vezetõt - továbbra is szabadon érvényesíthette akaratát.

Liget » Folyóirat » Cikk

A gazdasági vezetés pedig különösen sikeresen tartotta meg pozícióit. A menedzserek jelentõs része nem rendelkezett üzleti vagyonnal, ráadásul hatalmukat két tényezõ is korlátozta: a piac azaz a verseny, illetve a külföldi tulajdonos személyében megjelenõ versenytársés a viszonylag még mindig erõs állam. A szituációból eredõ következtetés logikus volt: a versenytárs kerülendõ, amíg csak lehet, az állam pedig gyengítendõ, ahol és ahogyan csak lehet.

De ha "se Isten, se úr", azaz se piac, se állam, akkor mi képezi a posztszocialista új kapitalizmus gerincét?

paradicsom és paraziták

Mi más, mint az államszocialista keretek között kiépült klientúra, ez a modern hűbéri rendszer, amely mindmáig jól működõ a bürokrácia parazita hálózatként is funkcionál.

Így az új kapitalizmus a már az államszocialista keretek között kiépült klientúra kapitalizmusa lett, az úgynevezett "nyertesekké" azok váltak, akiknek megfelelõ nagyságú információs, illetve kapcsolati tõkéjük volt.

S bár a késõbbiekben ez az elit jócskán fölhígult a külföldrõl bejött tõkésekkel, valamint a rendszerváltás után megtollasodott újgazdagokkal, ez a lényegen mit sem változtat.

  • Vio pajzs parazitaellenes keverék
  • A bürokrácia parazita Hegyi kőris és paraziták
  • Hogyan lehet megelőzni a parazitákkal való fertőzést

Ahogyan az is érdektelen, hogy a gyárigazgatók és téeszelnökök java részét, valamint a politikai elit idõsebb tagjait már és 85 között "érdemei elismerése mellett" kiakolbólították.

Az õ helyükbe nem a semmibõl elõkerült tehetségek léptek, hanem a párt- és menedzserelit másodvonala: az igazgatóhelyettes, az osztályvezetõ, a fõmérnök, a megyei pártbizottsági titkár, az energikus KISZ-vezetõ, a fiatalabb PB-tag stb.

A késõ kádári technokrácia már a nyolcvanas évek során felismerte, hogy számára elõnyösebb az újraelosztó, "etatista és paternalista" államtól és annak apparátusától minél jobban függetlenedni, sõt, ha lehet magánvállalkozóvá válni, majd - tulajdont szerezni. A nyolcvanas évek végén, azaz a rendszerváltás hajnalán lezajlott spontán privatizáció során igen jelentõs tulajdon halmozódott föl azon hazai vállalkozók kezében, akik közvetlenül vagy közvetve ehhez a csoporthoz tartoztak.

A náci korszak áldozatai: a náci faji ideológia The Holocaust Encyclopedia A bürokrácia parazita Leírása[ szerkesztés ] Levéltelen és lágyszárú, klorofillt nem tartalmazó, halványsárgás színű, később gyökér nélküli, élősködő gyomnövények.

Így a létezett szocializmus hatalmi elitje vagy legalábbis annak meghatározó része politikai hatalmát gazdasági hatalommá konvertálta a rendszerváltás idején, s ezzel a nómenklatúra nómenklatúra-burzsoáziává vált.

Ez volt az ára az ún.

Fontos információk