A testvérek férgekké váltak.

a testvérek férgekké váltak

Helminták mérete Zsuzsa: Földi Mihály A Nyugat tanulmánypályázatán megdicsért pályamű Bárhova is dobja a sors a költőt, bármit akar is tőle az élet, ő költő marad: önmagát adja, a maga líráját, azt a jajszót vagy örömkönnyet, amit az "akármi" zsenijéből, szívéből kihasít. És bárhogyan ferdül, torzul, süllyed vagy lendül is a világ: az író író marad.

Boldogan vagy reménytelenül, elégedetten vagy új élet parancsoló látomásával írja meg azt, amit tágranyitott szemébe sugárzott a világ. De az esztétikus, az irodalom kritikusa, akinek hivatása az ítélkezés, akinek eszköze a a testvérek férgekké váltak, anyaga a fogalmak és célja a Rend, bátortalanná lesz, tanácstalanul néz körül, habozva nyúl a százszor is félretolt munka után, ha kiverték kezéből a mértéket, ha összekuszálták a fogalmakat.

Nevezhető-e esztétikának az, amit ő csinál, amikor kérdéssé vált, hogy művészet-e egyáltalán az irodalom? A kitűnő angolok akik, hiába! S a kitűnő magyar író, aki maga ízig-vérig művész, könnyed legyintéssel intézi el a kérdést: "hát ha nem művészet, bizonyosan több annál. A normatív esztétika megbukott. Honnan vegye a normáit, ha legősibb normája: a szép, elméletben és gyakorlatban elvesztette hegemóniáját? Honnan vegye a mértéket, ha a tetszés és a siker: az érték legközvetlenebb ismérvei mögött ma olyan mozgatók állnak, melyek bizonyosan kívül esnek az esztétika szféráin?

És honnan vegye az esztétikus a mértéket és normát különösen akkor, amikor prózáról, prózaíróról akar beszélni?

A prózairodalomban ma nincs tiszta művészet. Csak elvétve akad egy-egy mű és többnyire csak akkor, ha prózába tévedt versírók csináljákamely prózai formája ellenére is tiszta költészet, mint amilyen Füst Milán Adventje, vagy Babits Mihály Tímár Virgilje - bár neki is volt regénye, mely nem tiszta művészet - vagy Thomas Mann Buddenbrook Ház-a - de ő is megírta már azóta a Varázshegyet.

Amikor a tetszés és siker ismérveiről és eszközeiről beszélünk, igazán mindegy lehet, hogy mi a célja és van-e egyáltalán célja az irodalomnak. Itt magukról az ismérvekről és eszközökről van szó. Arról, hogy a próza egy olyan ága az irodalom-művészetnek, melyben több és más is van, mint művészet; hogy az esztétika, ha értékelő és ítélkező hivatását be akarja tölteni, több eszközzel is kell, hogy dolgozzék, mint amennyi vele született, és hogy szempontjait éppúgy ki kell terjesztenie önmaga határain túl, mint ahogy a modern irodalom is túlterjeszkedett a maga törvények-szabta határain.

Ahogy a prózairodalom elszakadt a művészet ölétől, úgy kell az irodalomkritikának is elszakadnia a testvér-esztétikától és nem töprenghet azon, hogy helyes-e ez így - hiszen nincsen már autonóm normája, mely feleletet adhatna - hanem a testvérek férgekké váltak kell lucus a testvérek férgekké váltak non lucendóját, hacsak nem akarja megtagadni az egyetlen miért jönnek ki a pinwormok változtathatatlant, ami megmaradt belőle: az férgek életveszélyesek fellelésének, megmérésének és rangsorba-állításának csillapíthatatlan éhszomját.

Mindezek meggondolása nélkül vajon mit kezd az esztétika Földi Mihállyal? Eljuthat-e valaha a formán keresztül hozzá, hacsak nem töri magát keresztül a formán, melyet oly szabályossá, oly kifogástalanná, minden kritikára annyira a megtámadhatatlanság fölényével visszamosolygóvá ötvözött kezdetben ez az író.

És mit kezd vajon a "Szahará"-val, ezzel a minden értelemben véve problematikus regénnyel, melyet sem megszeretni, sem elvetni nem tudott sem írótárs, sem közönség? Hol keresse hibáját, s ha ellenszenvét felcsiholta, hol mélyessze körmeit a kritika ebbe a kifogástalan, a sikerrel koronázott mesterművek szabállyá vált receptjei szerint megalkotott regénybe - s mégis, mivel dicsérje, akinek tetszik, mikor érzi, hogy a "szabályos nagyregény" önmagában véve nem dicséret s a kifogástalan forma még a művészetben sem elegendő erény?

Valahogy meg kell sejtenie, hogy mind emögött ott van egy láthatatlan szellem, egy szellem láthatatlan akarata, egy akarat, mely tudatos, mely tudja, hogy miért van író, miért van ez az író, aki a sötétlő szaharák rabságán keresztül mámorosan bukdácsolva járja meg tévelygő és tévedő útját, mely még nem ért véget, de amely ma már mindenesetre maga hagyta el bozótjainak legkülső sűrűjét, hogy a szemlélet fényképezőgépe elé tisztán kanyarodhassék - s amely út ezáltal éretté és érdemessé vált az ítéletre.

*** RÉSZLET ***

Ez a szellem láthatatlan akaratával ott áll az irodalom mögött és értelmet ád neki, hogy ez aztán értelmét rásugározza az egész emberi életre. Kevesen tudnak erről a szellemről, maguk az írók sem valamennyien s Földi Mihálynak csak azt lehet felróni, hogy túl sokat tudott, azaz túl sokat akart tudatni róla első műveiben. A "Sötétség", az első könyv, mely nyomdafesték alá vitte a regényíró Földi nevét, még könnyen simuló anyag volt a kritika kezében.

  • Az az egy év nélküled - Megcsalás és döbbenet - Wattpad
  • Léptek a homokban.
  • Nyers tésztás férgek
  • Laposférgek – Wikipédia
  • Vannak, akik megrészegülnek a sugalmazás állapotában, sőt a szent részegséget még bor, sör, netán, bolondgomba mértéktelen élvezésével is fokozzák.
  • A legkímélőbb gyógyszer a férgek ellen
  • KODOLÁNYI JÁNOS: VÍZÖZÖN, A barátaim férgekké váltak

Akadály és ellenszegülés nélkül tűrte meg a legsablonosabb kritikai könyvnek erényeit és hibáit - s főleg hibáit, melyek nagyobb számban voltak erényeinél. Könnyűszerrel ki lehetett ott hámozni az alapgondolatot s egy mozdulattal le lehetett fejteni a végére szinte szervtelenül odabiggesztett tanulságot, mely oly lírai teltséggel zeng az őrültségben a testvérek férgekké váltak Hermann Rudolf zsoltáros áhítatú, imádságos leveleiből, hogy bosszankodva szisszenünk fel azon az írói ügyetlenségen, mellyel az utolsó lapokon egy schopenhaueri könyv címét szalasztja sorai közé az író.

A filológiai metódus talán nem törődnék ezzel a jelentéktelen balfogással s miután kihámozta az alapgondolatot és lefejtette a tanulságot, rátérne a formai sajátságokra, a jellemzés módszerére és erejére és így tovább.

De az olvasó, legalább az, aki azon a színvonalon áll, melyre Földi törekvése irányul, kénytelen-kelletlen is fennakad ezen a kis kezdetlegességen. Annál is inkább, mert már ezen az első regényén megérződik, hogy Földi Mihálynál technikai járatlansággal semmit sem lehet menteni, hiszen a novelláival 17 éves korában feltűnést keltett írónál ilyesmiről már diákkorában sem lehetett szó.

De a schopenhaueri könyvcím bedobása, az a túlságos érthetőségében brutális kimondása a tanulságnak, hogy "a világ nem képzet és akarat", azt a kellemetlen, de elutasíthatatlan benyomást kelti az emberben, hogy program-regényen rágta át magát. A a testvérek férgekké váltak regényalkotásban a szubjektív élményből kiemelkedett gondolat visszaömlik az eleven életbe, a program-regényben nem ér többé földet a magasba lendült gondolat - s ezért érezzük a schopenhaueri tételt cáfoló Földi-regényt program-regénynek.

S furcsa, szinte komikus helyzet éleződik ki ebben. Mert Földi fölöttébb szimpatikus törekvéssel azt akarja itt bemutatni, hogy az életre vonatkozó gondolatok életprogrammá váltan az életet ölik meg.

Hogy az élet nem "képzet" és nem "akarat" és nem szorítható heterogén, különnemű, külön-nevezőjű fogalmak s aki nem vesz tudomást erről a heterogenitásról, vesztébe rohan. Földi regényét ugyanaz a sors érte, mint Hermann Rudolf gondolati sorsa sosem találkozik egy meggyőző erejű valóságban Hermann Rudolf emberi sorsával. A tizennyolcéves Hermann Rudolf alakja még eleven és vonzó, teljes megjelenítője a maga tartalmának; de huszonhároméves korában már csak a történésekkel nem egész világosan összefüggő emlékezéseivel tudja éreztetni, hogy az élete eltérült útjából és rossz vég felé halad.

A múló évek folyamán a történést vinni látszó, de csupán epizóddá felvergődő alakok: a kis tanítvány és a szerencsétlen Molnár Paula, megint csak mementói és nem szervesen tovább-bonyolítói az egyáltalán nem elkerülhetetlen tragédiának.

Ez az egész könyv nem győz meg bennünket arról, hogy az autonóman gondolati, az érzésekkel és realitásokkal szemben mereven közömbös élet nem életszerű - mert maga a hős sem az és a sors, mely ezt bizonyítaná, nem meggyőzően törvényszerű. A testvérek férgekké váltak azonban mindezek után élő impresszióként megmaradt, az a testvérek férgekké váltak a fiatal írónak minden sikertelenségén is keresztüllüktető, minden eredménytelenségében is nyilvánvaló tehetsége.

A barátaim férgekké váltak.

A szavakba ömlő gondolat kifogyhatatlansága már itt is imponál, az alakok és epizódok töretlensége már itt is csábító s a hangulatoknak minden hamis hangtól mentes zeneisége már itt is elő-előtör a gondolat-tömegek nyomasztó labirintusából.

De ami Földi alakjából mindvégig vonzó marad, azt a "Sötétség" számára is csak a "Szahara" fedezte fel. Csak a "Szahara" megjelenésével lett a "Sötétség" egyszeriben több egy tételt cáfoló programregénynél és a "Sötétség" szerzője több problémákat hajszoló "egyébként igen tehetséges" modern regényírónál.

Mert itt a hangsúly a tételről egyszeribe átlendül arra az életre, mely nem tűrte meg ezt a tételt. Itt egyszeribe megérezzük, hogy földi a "Sötétség"-ben nem az élet egyértelmű igazát hirdette, inkompetenciájáért nem vádolta meg a gondolatot és akaratot és ebből az inkompetenciából nem az élet köré szőtt glóriát. Nem az élet diadalán ujjong Hermann Rudolf cellájának ajtajánál s nem az élet szent gőgjének nevében mosolyog le a tehetetlenné vált gondolatra.

a testvérek férgekké váltak

Bánatos elégedetlenséggel hajol az élet fölé, mely a maga törvényei nevében durva és önkényes matéria, megnemesíthetetlen és formába nem önthető. Szánja az életet, mely sosem válhat a végtelen egy darabjává s melyet a gondolat világossága sosem válthat meg ösztönös és tehetetlen sötétségétől. S ha Hermann Rudolf eredendő patológiás hajlamai nem degradálnák eleve "esetté" sorsát, a fiatal Földi büszkén mondhatta volna el, hogy első regényében az emberiség nagyobb felének legégetőbb problémáját vetette fel: a gondolat és az ösztönös élet szintézist áhító dualizmusát.

S azzal, hogy ezek után még megírta a "Szaharát" is, Földi legrokonszenvesebb tulajdonságáról tett tanúbizonyságot. Ez a rokonszenves tulajdonság Földi Mihály gondolati lelkiismeretessége.

Földinél nagyobb írókon is megesett - így, hogy többeket ne említsek, a Földitől is nagyrabecsült Tolsztojon és Ibsenen - hogy egy kérdés megfejtésének boldog öröménél megállva, többre becsülték a feleletet a kérdésnél, a megfejtést az igazságnál.

a testvérek férgekké váltak

Földi Mihály szellemének tipikusan korszerű nyugtalansága azonban egy mélyebb produktivitásra sarkal. Földi Mihály, miután a pszichológiát, filozófiát, szociológiát: a modern regényírás segédtudományaivá vált valamennyi eszközét a maga kiapadhatatlan gondolati készségének szolgálatába állítva, megadta a választ, egy csodálatosan szkeptikusnak látszó, nagyobb bizonyosságot kereső bizonytalansággal ejti ölbe a kezét: Mi lenne a válasz, ha a kérdést másképp vetettem volna föl?

Földi azonban nem igazi szkeptikus. Az igazi szkepszis keserű mosolyában mindig van valami fölényes játékosság, mely az amúgy is elérhetetlen igazság szofisztikus megmosolygásában - kimondva, vagy kimondtalanul - az alogizmusnak egyazon kérdésre válaszul feketét és fehéret bizonyító végső abszurditását rejti.

Megcsalás és döbbenet

Földi Mihály azonban egy válaszért csótány férgekkel fel a két vagy kettőnél is több kérdést, a meggyőződés nagyobb bizonyosságáért, a válasznak nagyobb bizonyító erejéért.

Ez az egy mindenben megváltozott Földiben, s abban az arányban, ahogy művészetének eszközei leegyszerűsödtek, a két kérdést felvetés és játékosabbá vált, míg végül az "így is történhetik" ötletszerű kísérletévé finomodva, a felületes olvasónak a testvérek férgekké váltak maga-ismétlés vádját szolgáltatta. Az élet megválthatatlanságának pesszimisztikusan súlyos gondolata az, mely egy periódussá öleli a "Sötétség"-et és a "Szaharát" s a kettő megjelenése közötti időben íródott "Rabok" című novelláskötetet.

Az élet megválthatatlansága az a felelet, melyért a második regény kérdése is felvetődött, s ennek az életnek véget nem érő, enyhülést nem nyújtó, apró és elszórt oázisait is rejtegető sivárságát jelenti a "Szahara". Itt már az életnek nem a gondolattal, hanem az erkölccsel való megválthatósága a kérdés - s ezzel Földi az emberiség másik felének legégetőbb problémáját: az erkölcs és a szenvedélyeiben eleven élet szintézist áhító dualizmusát érinti.

Megjelenésük, felépítésük[ szerkesztés ] Egyszerű szerveződésű szövetes állatok.

Mérföldes csizmák lépteinek távolsága feszül a "Sötétség" és az arra sok tekintetben visszamutató "Szahara" között. A "Szahara" mindenképpen izgató, sőt ingerlő probléma a kritika számára. Fölényes, biztos toll írása, tele sokoldalú, rendszerezett tudással és rengeteg jól meggondolt ismerettel.

Ray éppen öltözködött. Valamiért most nem olyan munkásruhát vett fel mint amire én emlékszem. Talán nem is dolgozni ment. Annyi emlék köt ahhoz az időszakhoz.

Stílusa a nagy francia regényírók öröke: a világosan, ésszerűen megkonstruált, a szót fogalomért, a mondatot gondolatért, frázist indulatért hadbaállító epika; formája a törvényessé vált "nagyregény", módosítás, helyesbítés nélkül.

Tudatos, racionális zártsága bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy az olvasók nagy része ellenszenvre ingerült. Elviselhetetlen, fojtó atmoszférával vádolták, míg nagy tömegben fogyasztották Gorkijt és a Kreutzer szonátát s Dosztojevszkij-utánzással bélyegezték meg ugyanabban az évben, melyben paraziták a paradicsomon magyar olvasóközönség a divat pajzsán vállára emelte Dosztojevszkijt.

Csínján kell bánni az ilyen hatás-elemzésekkel, ha az ember nem akarja minden példaképpé pecsételt nagyság értékelését paradoxonok abszurditására lecsökkenteni; mert a látszólagos egyezések esetében nemcsak a tényleges egyezéseket kell a követőktől, s a követőket ismét az utánzóktól élesen megkülönböztetni, hanem meg kell gondolnunk, hogy ha ezeket a megállapításokat értékelésbe akarjuk transzponálni, önkénytelenül is az eredeti nagyságot támadjuk meg.

Ennek az értékelés-tendenciának értelmében ugyanis közepes emberekkel gondolatközösségben élni nem megbélyegző.

Az orwelli világ – az rémisztő valóságai - mezesgombolyag.hu

De miben rejlik akkor az egész a testvérek férgekké váltak példaképszerű értéke, ha gondolataik vagy eszközeik nem jelentenek többé értéket a mások kezében? Minden igazságtalansága mellett azonban ez a laikus vád olyan igazságot tartalmaz, melyet a csak részletekben megértő hivatásos kritika nem érintett.

a testvérek férgekké váltak

Mert igaz, hogy a "Szahara" olvasása közben lehetetlen nem gondolni Dosztojevszkijre - s még sokakra, Ibsenre, Freudra, s talán mindenkire, aki eleven tartalmat jelentett a XX. De amilyen lehetetlen ezekre nem gondolni, annyira lehetetlen a vádat helytállóvá és bizonyíthatóvá fogalmazni.

Mindezek közül az álarcos szellemek közül, az akivel jelentősebb és mélyebb, tehát jobban meg is fogalmazható kapcsolata van a "Szahará"-nak, Dosztojevszkij. S ez a kapcsolat kétségtelenül tudatos is.

Földi Mihály Dosztojevszkijhez való viszonya azonban éppen azon a ponton válik el a divatos dosztojevszkijizmustól, ahol ez ellenszenvessé válik. A mai fiatalság szomorú tehetségtelenségének egyik szánalmas megnyilatkozása az a sokfajta apostolkodás, mely kisebb-nagyobb csoportokba veri össze az eleve orientálatlanokat.

Vannak a testvérek férgekké váltak neo-buddhisták, tolsztojánusok, neokrisztiánusok, dosztojevszkijánusok, akik Buddhától csak néhány szanszkrit nevet örököltek, Krisztus nevében nem meg- de eltagadják természetes ösztöneiket, Tolsztojtól pedig csak a ráció mezítlábas és növényevő gyűlölete maradt meg bennük, anélkül, hogy valaha ésszel és szívvel felérték volna mindazt a szellemi energiát és vívódást, amellyel Tolsztoj a maga igazához eljutott.

Ezek az apostolkodó tehetségtelenek Dosztojevszkijből is a számukra megfogható tartalmat veszik át. Vagy értetlenül meghamisítják ezt a tartalmat és szájukon Dosztojevszkij feledhetetlen szavaival: "Alázkodj meg, büszke ember! Földi Mihály, a tehetség meghamisíthatatlan ösztönével, hozzá sem fog, közelébe sem jut ennek a szenvelgésnek. Seholsem pózolja az "orosz megváltás" a testvérek férgekké váltak, ami a mi földünkön, a mi egünk alatt, sohasem lehet őszinte és nem lehet gondolkozás eredménye.

Ádám Zsuzsa: Földi Mihály A Nyugat tanulmánypályázatán megdicsért pályamű

Pedig Földi Mihály talán az egyetlen a nevükön nevezhetők közül, akinek ezt meg lehetne bocsátani, mert az ő a testvérek férgekké váltak ugyanaz, mint Dosztojevszkijé. A "Szahara" az erkölcs és a szenvedély dualizmusát látja és láttatja, aminek csodás és megváltó szintézisét jelenti Dosztojevszkij misztikája. És itt mélyül a rokonság. Mert ahogy Dosztojevszkij-t az orosz irodalom élégant-jai sötét és kegyetlen szívű embernek ítélték, úgy éri ez a vád Földi Mihályt is.

Pedig ez a sötét és kegyetlen szív mindkettőjükben egyetlen közös szenvedés, - Dosztojevszkijnél inkább alázat, Földinél inkább lázadás - a mindenütt jelenvaló, minden tiszta gyümölcsöt férgessé mocskoló, minden életet virágjában megőrlő szenvedés miatt.

Dosztojevszkij a megnyugváson, az alázaton, a részvéten keresztül lendül a megváltás felé. Földi a megváltás hite nélkül lázad és lázít s csak egy felismerés által megszerezhető mindentől-elvonatkozásban látja a szabadulást a sötét rabságból. Ami korántsem jelenti azt, hogy Földi Mihályt Dosztojevszkijhez lehetne mérni. Összemérni és összehasonlítani lényegében különböző műveletek. Ami azonban ebből a kétségtelen rokonságból akár mint hatás, akár mint törvényszerű egyezés kisarjadt, az Földi Mihály világa.

a testvérek férgekké váltak

Ez a világ, csakúgy, mint Dosztojevszkijé: pokol. Alávaló indulatok, kavargó gyűlöletek, gondolati és tettleges bűnök szörnyű tömkelege. Az apa iszonyodik a fiától, kihez mégis fajszeretet s a szülői ambíció szálai fűzik; a fiú élete végéig sem tudja tisztázni az apja iránti szeretet és gyűlölet reflektorikusan váltakozó villódzásait; s ott jár köztük elevenen, a halál után is megölhetetlenül a Sátán, aki víziókban, gondolatokban s egy egészen kézzelfogható aljas valóságban él és beszél.

S ennek a pokolnak ugyanaz az életrendje, mint Dosztojevszkijének.

a testvérek férgekké váltak

Itt is elernyed néha az élet dulakodó vad láza, de csak egy pillanatnyi csendre, melynek levegőjében már megfogant a szikra, hogy lassúságból egyre hevesedő égéssel harapózzék a veszedelmes robbanóanyag: a lélek felé. Egymásután detonáló katasztrófák sorozata ez a a testvérek férgekké váltak. A katasztrófák elkerülhetetlenek és Dosztojevszkijnél is, Földinél is egy kiküszöbölhetetlen összeütközés elcsattanásai.

A katasztrófa mindkettőjüknél hármas gyökerű, amelynek csak egyik szála egyező: a patológia. Dosztojevszkijnél a másik szál az események egyre szűkülő, egyre jobban sarokba nyomó, démoni logikájú kutyaszorítója, melyben talán az egész emberiség közös bűnre-hangoltsága nyilvánul meg.

A harmadik: Dosztojevszkij vallásos metafizikája, mely szerint a világ Isten és Sátán küzdőtere. Ez a háromszorosan katasztrófára ítélt lélek sokszerű és sokrétű anyaggá válik Földi kezében. Minden sorában megérződik biztos tudása erről a lélekről. Ami azonban zavart hoz ebbe a regénybe, az az, hogy pszichológiai metódusa nem a realisták és naturalisták deduktív pszichológiája.

Dosztojevszkijnél ez nem jelent hiányt, mert nála az ember másból sem áll, mint lélekből, és sorsa másból sem, mint a lélek sorsából. Földi azonban alapjaitól és életüktől semmi olyat nem tagadott meg, amit a realista írók megadtak volna nekik. De ő ezt a mindenféle realitásokkal felruházott embert és életet belülről kifelé alakítja s ez az induktív, autonóm pszichológia, ha nem is ellentmondást, de mindenesetre túlfűtött elakadhatnak e a férgek szül a realitások, vagy inkább a realizmus ütköző-falán.

Földi azonban a rá mindig jellemző tudatos becsületességgel és kultúrált intellektusának fölényével markolta meg ezt a gazdag, háborgó anyagot, melyet a lélek regényén kívül egy kor és egy város társadalmának regényévé a testvérek férgekké váltak tehetség biztosan még ennyi sikerrel sem tudott volna alakítani.

Mert Földi regénye - jóllehet az individualitásukban szinte fiktív lelkeknek s az idő és tér határain túl kívánkozó gondolatoknak burjánzó gazdagsága ezt el a helminták fellépése homályosítja - elsősorban mégis csak egy kor regénye, azé a koré, melyet Földi Mihály egy más írásában "Tolsztoj Leó korá"-nak nevez.

Ez a szó nem azt jelenti, mintha ez a kor Tolsztoj a testvérek férgekké váltak diadala volna, de ez a kor az, melyben szükségszerűen meg kellett születnie annak az embernek, aki köztiszteletben álló, előkelő gróf létére egész világ fülehallatára kikiáltja: Loptam, öltem, paráználkodtam - s ti nemcsak hogy nem vettétek ezt észre, hanem még dicséretekkel halmoztátok el tetteimet, melyek az általatok magasba emelt emberek példaképszerű emberi féregnevek voltak a szemetekben.

Bürger János a bűnösségnek ezzel a felismerésével születik bele 17 éves korában a regénybe s életének hátralévő 13 esztendeje a bűnösség ellen való guerillás hadjáratok meddő sorozata. Mert mellében ott él a polip - az átöröklés rabságát és az új örökösök nemzésének kényszerűségét jelentő vér s a gyilkolásba, fosztogatásba kergető arany.

Fontos információk